A mai bejegyzés talán nem olyan mértékben elmélkedős, mint az eddigiek, mint inkább egy kicsit kritikusan szemlélő, gondolat- és figyelemébresztő jellegű.

Sok, s talán egyre több keresztényt látok, akik kiábrándultak, vagy legalábbis olyanokat, akik felhagynak vallásuk gyakorlásával. Saját ismerőseim között is többen vannak, akiket vallásosan neveltek, vannak akik még ministráltak is hosszú ideig, vagy egyéb módon tevékenyen részt vettek az Egyház életében. Aztán szépen abbamaradt először a ministrálás. Majd elkezdett ritkulni a templomba járás, sok esetben teljesen meg is szűnt, teljesen elhidegült az Egyházzal való kapcsolat.

Miért? - merül fel a kérdés. Mit látott, tapasztalt, ami miatt így döntött? Talán nem volt szimpatikus a pap, talán képmutatást tapasztalt, vagy egyszerűen nem voltunk jó példák? Nem volt elég vonzó a közösség?

Mentegetőzhetünk, hogy ó, hát nem én vagyok az Egyház, meg hogy az ő döntése, semmi közöm hozzá...

DE VAN. Igenis mindannyiunk felelőssége, hogy ezek az elfordulások előfordulnak, és hogy ilyen számban fordulnak elő. Lehet, hogy a pap a "hibás", vagy a segítői, vagy az egyszerű hívőtársak, de mind mindegy, mert a valódi felelősség KÖZÖS. Kemény szavak ezek? Meglehet. De gondoljunk bele, hogy egymásra vagyunk bízva, segítenünk kell egymást az Isten felé. Hogyan fogunk tudni elszámolni eltévelyedett testvéreinkkel, akik korábban szerves tagjai voltak a közösségünknek?

Az Egyház nem a hibátlanok, tökéletesek gyűjtőhelye, hanem a gyógyulni vágyóké, az Istent keresőké. Hibázunk, mások is hibáznak, és így alkotjuk mégis az Egyházat, amelyet Krisztus alapított. Több közös is van bennünk: mind keressük Istent, keressük a boldogságot, szeretetre vágyunk. Ezeken a közös célokon keresztül olyan közösséggé kell formálódnunk, hogy vonzóak legyünk azok számára, akik még vagy nem találkoztak a krisztusi tanítással, ezen keresztül a Mennyei Atya szeretetével, vagy akik ingadoznak. Észre kell vennünk, és szítani kell bennük a parazsat, hogy fellángolhasson bennük az Atya lángja. A láng, amely nem megéget, hanem meleget ad. Ők is erre vágynak.

Akik pedig mégis elfordultak... A fenti kritikát nem azért fogalmaztam meg, hogy sajnálkozzunk, hogy szégyenkezzünk magunk felett, hogy a mi hibánkból történt. Buzdítson mindannyiunkat a felismerés, hogy megláthassuk, hogy hogyan tehetjük oda a mi szerény két halunkat és öt kenyerünket, hogy Jézus megszaporítsa, és csodát tegyen rajtunk keresztül. Nem tudok megbízható, kész megoldásokat, hiszen minden helyzet más. Vannak, akik "jó beszélőkét" kaptak, hát ők beszéljenek! Ahogyan Péter első levelében olvashatjuk: "Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék " Tehát nem mindenki a prófétálásra, igehirdetésre kapott tehetséget, van, aki finoman főz, van, aki a szervezésben jó, hogy minden flottul menjen egy rendezvényen. Van, aki talán nem fedezi fel, hogy mi is lehet az ő kincse, miközben maga a példamutató élete az, amit odatehet másokért. Rengeteg féle módon ajándékozott meg bennünket a Jóisten, és mind mind azért kaptuk ezeket, hogy szolgáljunk vele. Hogy egymást erősítsük, hogy az eltévelyedetteket szeretettel próbáljuk visszasegíteni a helyes útra.

Kicsit talán fellángoltam e téma kapcsán, de vedd észre, érezd át, hogy nem a bántó kritika a hangsúlyos, hanem hogy mindennel törekedjünk példát mutatni, segíteni egymást, vegyük észre, ha a másik nem érzi jól magát. Vegyük észre, ha a közösség nem vonzó számára, ha nem találja a helyét, ha nem jó az istenképe. Kaptunk elég tehetséget hozzá, hogy a magunk módján munkatársakká tudjunk válni, és noha nem magunk erejéből, de részesei lehessünk Isten csodálatos szeretetének megnyilvánulásaiban.

"A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz." ... "A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele." ... "Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai." (Korintusiakhoz írt első levél.)