Kicsit sokáig voltam távol, de remélem nem hiába. Nagy a fa, az én fejszém meg kicsi, remélem mégis hasznunkra lesz az alábbi -talán kicsit csapongó- elmélkedés.

Nagyon elemi kérdés, bizonyára mindenkiben felmerül legalább egyszer. Legalább egyszer úgy nagyon elgondolkodtatóan. De vajon mi lehet a válasz? Megválaszolható a kérdés? Van egyáltalán értelme a kérdésnek? Ezekről lesz szó az alábbiakban.

 Ha azt mondanám, hogy van, vagy nincs, akkor nem járnék el helyesen. A válasz nem zárható rövidre ennyivel. Elmélkedjünk egy kicsit ezen. A kérdés emberi, tehát a válasz is csak emberi lehet. Ha helyes választ akarok adni, akkor ahhoz kevés az emberiség, annál többre van szükség. Ezek pedig racionális fejjel nem felfogható dolgok. Mi alapján tudok megválaszolni egy kérdést? Tapasztalat, megtapasztalás, meggyőződés, hit. Az első kettő egyszerű, hiszen saját magam tapasztalok valamit - pl. a konyhában az asztal. Látom, meg tudom érinteni, rá tudok rakni dolgokat. A meggyőződés, hogy nem tudom megfogni, érinteni, érzékszerveimmel felfogni, de mégis annak tudatában vagyok, hogy a konyhában ott az asztal. Vagy a hálószobában az ágy. Ezek mindig tapasztalatokon alapulnak. Nade ott a hit. Ott már nincs klasszikus értelemben vett megtapasztalás, vagy meggyőződés. Bár ha ez utóbbi van, az azért igazán nem árthat. Példa a hitre, hogy vannak az atomok, azoknak atommagjai, protonok, neutronok, stb. Egyiket sem láttam, tapintottam soha, mégis elhiszem, hogy léteznek. Igaz, hogy nálam okosabb emberek láthatóvá tették, bizonyították emberi szempontok alapján a létezését, de valójában már nem lehetünk meggyőződve, (a fizikusok, kutatók kivételével) hogy valóban léteznek ezek az apró részecskék. De egy mégjobb példa, az erő. A súrlódás, vagy a mágneses tér. közvetlenül nem tudjuk őket felfogni, de hatásaikon keresztül elhisszük létezésüket.

Vannak az úgynevezett ateisták. Nem tudom felfogni őket... Vannak olyanok, akik kifejezetten küzdenek azért, hogy tagadni tudják egy olyasvalami létezését, ami szerintük nincs. Isten létezése nem racionális kérdés, nem tudományos tény, hanem hit kérdése. A hit pedig nagyon erős tud lenni, és nagyon nagy hatással lehet az életemre. Rengeteg történet ismeretes, akár saját életünkből is, amikor egy súlyos - akár halálos - beteg a hite által gyógyul meg. Most itt nem az istenhitre gondolok, hanem a gyógyulásba vetett hitére. Úgy áll hozzá a betegségéhez, hogy meg fog gyógyulni, és ha valóban elhiszi, akkor ezzel nagyon sokat tesz a gyógyulásáért. Sok placebo kísérlet ismert. Ismeretesek olyan kísérletek is, ahol a negatív placebo-hatást is bemutatták. Amikor elhitették a beteggel, hogy nem hat a gyógyszer, ami valójában placebo volt, azonnal elkezdett romlani az állapota. Vagy a pszichológia foglalkozik a pigmalion-effektussal. A történet a következő:  Sokáig élt nőtlenül Kypros királya, Pygmalión, amikor egyszer hófehér elefántcsontból csodálatosan szép szobrot faragott ki a vésőjével. Maga számára is váratlan meglepetés volt, amikor az elefántcsontnak a művészet olyan szép alakot adott, amilyennel soha még asszony nem született a földön. Pygmalion király Galeteanak nevezte művét és a szobor alkotója szerelemre gyulladt a saját alkotása iránt. Aphrodité segítségével a szobor életre kelt. A jelenség ha nem is szobrok életrekelésével, de bizonyított. Ha valamiben igazán hiszünk, akkor sokkal könnyebben megvalósulhat.

Hova akartam ezzel kilyukadni... Gondoljuk át, hogy hogyan érdemes választ adni a fenti kérdésre. Hogyan jobb élni? Ha bízok abban, hogy van, aki szeret, és a boldogságomat akarja, a végtelen boldogságomat, vagy ha kételkedek, nem hiszek ilyesvalakiben, és úgyis minden mindegy alapon élem az életemet? Nagy nyomot hagyott bennem a mátrix című film, - ami egyébként ha megfigyeljük, zseniálisan rámutat olyan dolgokra, melyek a hitünkel kapcsolatosak, rengeteg vallási vonást fedezhetünk fel benne, ha nyitott szemmel, füllel nézzük végig - az egyik rövid párbeszéd nagyon megütött, mert egy az egyben adaptálható a hitéletre. (valójában az egész trilógiára igaz) Az idézet tehát: Morpheus: "Mi van, ha igazam van? Mi van, ha a prófécia igaz? Mi van, ha holnapra vége a háborúnak? Nem éri meg harcolni ezért? Nem éri meg meghalni érte?" Ez számomra lefordítva a valós életre azt sugallja, hogy ha van Isten, akkor igazam van, ha pedig nincs, akkor is nem megéri kockáztatni?? A tét az örök élet, az örök boldogság. Szerintem megéri.

Sokmindent lejegyeztem még ehhez a témához, de talán már így is sok, és még a végére muszáj egy számomra nagyon kedves történetet bemásolni, ami talán segít a kérdés feldolgozásában, megválaszolásában... stb.

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Professzor: - Hiszel Istenben ?
Diák: - Teljes mértékben, uram.

Professzor : - Jó-e Isten ?
Diák: - Természetesen.

Professzor : - Mindenható-e Isten ?
Diák: - Igen.

Professzor: - A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten ? Hmm ?
Diák: (A diák hallgat.)

Professzor: - Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten ?
Diák: - Igen.

Professzor: - Jó-e Sátán ?
Diák: - Nem.

Professzor: - Honnan származik a Sátán ?
Diák: - Istentől?

Professzor: - Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban ?
Diák: - Igen.

Professzor: - A bűn mindenhol jelen van, nemde ?
Diák: - Igen.

Professzor: - És Isten teremtett mindent. Így van ?
Diák : Igen.

Professzo : - Tehát ki teremtette a bűnt ?
Diák : (A diák nem válaszol.)

Professszor : - Vannak-e betegségek ? Erkölcstelenség ? Gyűlölet ? Csúfság ? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye ?
Diák :- Igen, uram.

Professzor: - Tehát, ki teremtette mindezeket ?
Diák : (A diák nem felel.)

Professzor:- A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam: láttad-e már valaha Istent ?
Diák: - Nem, uram.

Professzor: - Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet ?
Diák: - Nem, uram.

Professzor: Érezted-e már valaha a te Istenedet. megízlelted-e a te Istenedet. vagy érezted-e már a te Istened illatát ? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről ?
Diák: - Nem, uram, attól tartok nem.

Professzor: - És mégis hiszel benne ?
Diák: - Igen.

Professzor: - A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na, erre mit mondasz, fiam ?
Diák: - Semmit. Nekem csak a hitem van.

Professzor: - Igen, a hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak !
Diák: - Professzor, létezik-e a hő ?

Professzor: - Igen.
Diák:- És létezik-e a hideg ?
Professzor: - Igen.
Diák: - Nem, uram. Nem létezik.
(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)

Diák: - Uram, lehet sok hőnk. még több hőnk. túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük. lehet fehér hőnk. kevés hőnk. vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.

( Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)
Diák: - És mi van a sötétséggel, Professzor ? Létezik-e a sötétség ?

Professzor: - Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség ?

Diák: - Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk. normális fényünk. nagy erejű fényünk. villanó fényünk. de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi ! S azt hívjuk sötétségnek, így van ? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde ?
Professzor: - Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember ?

Diák: - Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Professzor: - Hibás ? Meg tudod magyarázni, miért ?

Diák: - Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel: hogy van az élet , utána pedig a halál ; van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte : csak annak hiánya.

Diák: Most mondja meg nekem, professzor : azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak ?
Professzor: - Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen : igen.

Diák: - Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram ?
(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, mi lesz a vita kimenetele.)

Diák : Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor ? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor ?
(Nagy zajongás támad az osztályban.)

Diák : - Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát ?
(Az osztály nevetésben tör ki.)

Diák : - Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát ?.... Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnánk így bármilyen hitelt az előadásainak ?
(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)

Professzor: - Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: - Erről van szó, uram ! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.

A diák..... Albert Einstein volt.