Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap - a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni...A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál. - Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé. A vízhordozó így válaszolt a cserépnek: - Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat!

A Jóisten pontosan tudja minden bajunkat, hibánkat. Ő képes a gyengeségünket is jóra fordítani. Csak észre kell vennünk. Nekünk pedig törekedni kell, hogy Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére tegyünk, Ő pedig megsokszorozza törekvésünket, még ha kicsit esetlenek is vagyunk. Ahogyan az apostolok odaadták az öt kenyeret és a két halat a Mesternek, nekünk sem kell többet adni annál, mint ami a tehetségünkből telik. Ne a cél vezéreljen bennünket, hanem hogy Isten dicsőségére tegyük, amit teszünk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nem 24 órát kell a templomban imádkozva tölteni, hanem a mindennapok egyszerűségét kell Atyánknak adni.

Ha ki kell vinni a szemetet, tegyem azt Istennel. Ha tanulni kell, elviselni a tanárt, akit nehéz elviselni, tegyem oda Isten elé a szenvedést. Ha nem tudom, hogy a munkám miként szolgálja Isten dicsőségét, ha odateszem Isten elé, akkor máris értelmet nyert. Tedd oda a munkádat, tedd oda a szenvedésedet, tedd oda TELJES ÖNMAGADAT, hogy Minden Isten Nagyobb Dicsőségére történjen általad.