Hosszú idő telt el legutóbbi írásom óta. Nagyon lekötöttek nehéz, fontos dolgok, de hála a Teremtőnek sikeresen túl vagyok rajtuk. A gondolatok érlelődtek, és érlelődnek, jönnek majd sorjában, csak tudjam rendszerezni őket. Ami talán mostanában leginkább foglalkoztat, hogy hogyan tudjuk a szürke hétköznapokba belevinni Istent.

A világ elnyom. Mégis muszáj benne élnem, de akkor hogy lehetek igaz keresztény? Hogyan élhetem meg hitelesen a hitemet, hogyan tudok életemmel tanúságot tenni? Előző bejegyzésemben a "M.I.N.D." volt a téma, kicsit ez folytatódik most is. Mert nem könnyű. Sőt, nehéz. Átélted már, hogy a mókuskerék csak forog, te meg próbálsz benne lépést tartani? De elfáradsz, és akkor a kerék lendülete felborít, elbuksz. Ez viszont könnyű. Ha nincs rendben minden odabent, és nincs miből meríteni minden nap, akkor elsodródom. Nem megfélelmlíteni akarlak. De észnél kell lenni, és ez egyedül nem megy. Ami egyedül erőt adhat, hogy Isten szeret. Szeret, ha jó vagy, szépen imádkozol, ha szép énekekkel dicsőíted őt, de akkor is szeret, ha gyenge vagy. Szeret, ha hibázol, szeret minden butaságoddal, hiszen Ő teremtett. Sokkal jobban ismer, mint te magadat, így nincs mitől félned, nincs mit takargatnod. Tudd, hogy vele nincs vesztenivalód. Csak vele működnek a dolgok. De vele működnek!

Igazi kihívás a hétköznapokban Vele lenni, miközben a földies nehézségek terhei nyomasztják az embert.  Jusson eszünkbe, hogy Jézus azt mondta, hogy "aki követni akar engem, minden nap vegye fel keresztjét", de azt is mondta, hogy "az én igám édes, az én terhem könnyű". Félelmetes, hogy szenvedést ígér. Mi meg attól félünk. Megosztom veled az egyik nagyon kedves imámat, egyszerű, de nagyon mély tartalma van, éld át, érezd át:

"Életem ott van az Isten tenyerén,

azért nem félek én.

Azért van az, ha bármi fáj nekem,

mosolyog a szemem.

Száz jajszó közt is remélek vakon,

hitem el nem hagyom.

Törhet rám ezer baj, veszély,

Az Úr így szól: NE FÉLJ!

Mitől, és miért is félhetnék én,

A Jóisten tenyerén?"