Talán napjaink legnehezebben felfogható dolga. Nap, mint nap találkozunk nehézségekkel, bármilyen feladatot nagyon hamar nehézségként fogunk fel. Mi magyarok különösen hajlunk arra, hogy panaszkodjunk. Magam is sokszor esek abba a hibába, hogy egy-egy nehéz szituációban sajnáltatom magamat.

Sokan számonkérik Istent, hogy miért engedi a rosszat. Vajon a szülő akarja-e, hogy gyermeke szenvedjen? A szülő sokkal jobban rálát, hogy mi jó gyermekének. Amit a gyermek szenvedésként, vagy szenvedve él meg, az valójában valami célt szolgál, amit az adott pillanatban nem ért, nem érthet meg. Így a mi Mennyei Atyánk is a javunkra vált mindent. Ha nehézségekkel találkozunk, nehezen látjuk meg a jót benne. Ha a magunk eszével próbáljuk megétreni, akkor csak tovább fogunk vergődni. Csak akkor leszünk képesek megbírkózni a problémáinkkal, ha Istenben megnyugodva tudjuk elfogadni helyzetünket. Ez az elfogadás nem egyenlő azzal, hogy nem törődünk az eseményekkel, hogy csak sodródunk az árral. Tudatosan vállalni kell a feladatot, még ha szenvedéssel is jár, vagy áldozatot követel. (Ez pedig nem egyenlő a mazochizmussal, nem kell keresni a szenvedést. Csak ha kapok keresztet, ahhoz kell a fentiek szerint viszonyulni.)

Ha önként vállalom a szenvedést, vagy nehézségeket, akkor Krisztus szenvedésében részesülök, így részesülni fogok feltámadásában is. De ehhez arra van szükség, hogy ne kényszerből tegyem, amit teszek, hanem tudatosan döntsek a szenvedés mellett, felajánlva akár magamért, akár szeretteimért. Ha ezt nem így teszem, akkor tényleg semmi értelme a szenvedésnek. Borzasztó lehet annak az élete, aki mindig csak a rosszat, a fájdalmat tudja meglátni élete történéseiben. (Találkoztam már olyannal, aki minden negatív eseményt az életében személyes kudarcként fogott fel, és ezt görgette maga előtt, egyre mélyebbre ásta magát, és mindent maga ellen fordított. Akárhogyan próbáltam, nem tudtam rajta segíteni, mert idővel azt is maga ellen fordította, hogy rajta nem is lehet segíteni. Nagyon szomorú az ilyen.) A szenvedésnek tehát önmabágan nincs értelme. Amint azonban képes vagyok vállalni máris könnyebb elviselni, azonnal jobban érzem magamat.

Az érzések önmagukban értelmetlenek. Nincs hatalmunk felettük. Sokkal lényegesebb, hogy mihez kezdünk velük. Ha valaki megbánt, teljesen jogos, ha fájdalmat, haragot érzek. Efölött nincs hatalmam. Az már azonban komoly felelősség, hogy mit kezdek ezekkel az érzésekkel. Az egyik véglet, hogy engedek az érzéseknek és az érzelmektől túlfűtve cselekszem. Ennek rendszerint az az eredménye, hogy megbántok valakit, vagy helytelen döntést hozok, esetleg mindkettő. A pusztán érzelmi döntésekből hiányzik a ráció, a reális megítélés. A másik véglet, hogy elfojtom, amit érzek, és tudatosan, az eszemre hallgatva döntök, cselekszem. Ez egy ideig működhet is, de idővel kidurran ez a lufi. Nem szabad elfojtani az érzéseket, mert elmérgesednek és elkezdenek felemészteni. Az arany középutat kell keresni. Ha megtaláljuk, akkor sokkal könnyebben fogunk viszonyulni a problémáinkhoz. Az érzések viharában nem tudunk jól dönteni, de amint egy kicsit lehiggadtunk, át kell gondolni az eseményeket, hogy minek mi a jelentése, jelentősége, mi miért történt, hogy szerettem volna. Ha valaki érintett még a dologban, akkor vele meg kell beszélni, máshogy nem megy. Ha sebeket kaptunk, akkor azt érdemes a másikkal tisztázni, mert esetleg nem tudja, hogy megsebzett, viszont ha megbeszéljük vele, akkor esélyünk nyílik arra, hogy legközelebb óvatosabbak legyünk egymással. Persze mindezt higgadt érzelmi állapotban lehet kizárólag. Hasznos lehet, ha leírjuk az egészet, amikor éppen ingerültek vagyunk, aztán higgadtan vissza tudunk tekinteni, hogy ahhoz képest már milyen változás történt, mennyiben látjuk máshogy a történteket.

A problémák megoldásában nagyon fontos szerepe van, hogy hogyan viszonyulsz érzelmeidhez. Sokszor nem rajtad múlnak a dolgok, de figyeld meg, hogy amint szívből ki tudod mondani: "Uram, elfogadom ezt  helyzetet, legyen akármilyen nehéz feladat, megteszem, amit tudok, a többit pedig Rád bízom, kezdj velem, amit Te jónak látsz", akkor biztosan már sokkal könnyebben tudod keresztedet hordozni, és meglesz a gyümölcse.